Köszöntő Magyipett 47.

Kedves Kollégák!

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy az idei konferenciára, mint házigazda én invitáljalak benneteket. A világ nem állt meg, és a gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás egyre nagyobb kihívás a családok és gyermekeik számára, akik a legérzékenyebb indikátorai az ebből eredő stressznek. És mindezt mi is nap mint nap érzékeljük a munkánk során. A Veszprémi Gyermekpszichiátriai Gondozó a tavalyi évben ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az elmúlt 10 évet nézve, a szakrendelői esetszámok folyamatos növekedést mutattak. Nekünk is alkalmazkodni, változni kellett, hogy ezen megnövekedett igényeknek megfeleljünk. Nagy feladat ez mindannyiunknak.

Talán ezért is fontos, hogy most megálljunk egy rövid időre, egymásra nézzünk, egymásra is figyeljünk, és megosszuk egymással örömeinket és nehézségeinket. A tavalyi évben fővárosunkban Budapesten tartott konferenciát, most egy másik fővárosban Veszprémben, a tavalyi év Európa Kulturális Fővárosában rendezzük. Legyen ez a mi ünnepünk!

Elsőként szeretnék néhány szót mondani szülővárásomról Veszprémről. Itt éltem és dolgoztam kezdettől fogva, a szemem előtt változott és fejlődött Magyarország egyik legélhetőbb városává. Jó példája annak, hogyan kapcsolódhat egymáshoz régmúlt, közelmúlt és jelen.

A rendezvényünk most nem a megszokott időszakban, hanem „máskor”, április 25-27-án kerül megrendezésre. Az időjárás ekkortájt még nagyon változó arcát mutathatja, főleg itt Veszprémben érdemes erre felkészülni, hiszen a városról nem véletlenül mondják, hogy „vagy fúj a szél fúj, vagy harangoznak”. Veszprém az egyik legrégebben alapított városunk („a királynék városa”), fontos egyházi székhely, egyetemi város. A vármegye székhelyek között a legmagasabb tengerszint feletti fekvésű. Mind építészetileg, mind kulturálisán sokszínű város. Az előző évben számos felújítás, beruházás történt, de kisvárosi jellegét megtartotta. Érdemes hosszabb-rövidebb séták során felfedezni, amit most az is segít, hogy szálláshelyek nem a konferencia helyszínén, hanem a városban elszórtan találhatók Számos növényritkaság, fák, bokrok is díszítik, ezért lakótelepei is barátságos képet festenek, igazi arborétum város.

Hangulatát jól visszaadja Kemény Géza verse:

Veszprémi anziksz

István, Gizella ősi vártán,
mögöttük völgyhíd: kőszivárvány.
Bakony szeléből - álmodni se mernéd -
arany harangszó hímez, misekelmét.
Itt a domb a völgybe, völgy a dombra,
kis utcák szöknek kővadonba.
Tágas terek sikátorok felett,
földszintbe fúl hegymászó emelet.
Fűzsuttogás a locska Séden.
Sziklák alatt, mohos mesében
nyikorgó zárak. Kapuboltok
íve alatt szomorú, boldog,
süllyed, kibukkan sok emberöltő.
Üzenj, öröklét! - A postásom költő.

Másodsorban érdemes néhány szót említeni a rendezvény helyszínéről is. A konferencia helyszíne a régi gyermekkórház felújított és kibővített épülete. Sok személyes élmény köt hozzá, hiszen egyetem után az első munkahelyem volt egészen bezárásáig. Ezt követően hosszú évekig üresen állt, és vált a kamaszok „szellemkastélyává”, ahol bármi megtörténhetett… A tavalyi évben ébredt fel végre csipkerózsika álmából. Van némi diszkért bája annak, hogy a serdülők után, akik közül többeket mi is ismertünk, egy rövid időre mi vesszük birtokunkba.

Végül megosztom veletek néhány érzésem, benyomásom az idei konferenciánk mottójáról „Más kor/más kór”, ami számomra is újdonság és elgondolkodtató volt. Nem is annyira a fejlődéspszichopatológiai vonatkozása tekintetében, és még csak nem is a tüneti képek diagnosztikus kategórián belüli változásai szempontjából. Igen, vannak megfogható változások, de változtak-e valójában a hozzánk érkező gyerekek, és ha igen, mit érzékel, mit érzékelhet ebből egy szakrendelőben ambuláns ellátást nyújtó gyermekpszichiáter? Azt gondolom, hogy a gyerekek alapvetően nem változtak, ami változott, a védekezésük, egyre nehezebben elérhetők a kapcsolataikban. Mintha egyre masszívabb lenne a szeparációs páncéljuk, és egyre erősebb a dependencia igényük, azaz egyre több a személyiségfejlődésüket is mélyebben érintő pszichopatológiát hozó fiatal…

24 éve dolgozom gyermekpszichiáterként. Ennek tapasztalata alapján tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban nehéz éveket éltünk.

A nehéz időkben a hit, a kultúra, a hagyományok, és a kapcsolatok is felértékelődnek. Az ünnep is kiemelt jelentőséget kap. Töltsük együtt ezt a pár napot, töltekezzetek fel friss élményekkel, energiával, új tapasztalatokkal. Megérdemlitek!

Mindenkit szeretettel várunk Veszprémben!

dr. Steiner Péter